kényszerűség
kényszerűség [ë v. e] főnév -et, -e [ë, e] (többes számban ritka)
1. Vminek kényszerű volta. A természet vas kényszerűsége; a viszonyok kényszerűsége folytán. A háborúval indokolták az adófelemelés kényszerűségét. (Jókai Mór)
2. Kényszerű helyzet, állapot; kényszerhelyzet, kénytelenség. Elháríthatatlan kényszerűség; a kényszerűség visz rá vkit vmire; beletörődik a kényszerűségbe; kényszerűségből háborút visel. Családja súlyos erkölcsi kényszerűség miatt hagyta el az országot. (Jókai Mór)
