kénytelenség
kénytelenség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (kissé választékos)
Olyan helyzet, amelyben vki saját hajlama v. akarata ellenére is kénytelen vmit megtenni v. nem tenni; kényszerűség. Kénytelenségből tesz vmit. A kénytelenség parancsa előtt meghajol. Mire vitte a kénytelenség! A pálya, melyre igazi hajlam helyett kénytelenség taszított … napról napra terhesebb lesz. (Arany János)
