képesítő
képesítő [e] melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, ami vmire képesít. Képesítő oklevél; képesítő vizsga: olyan v., amelynek sikeres letétele után a vizsgázó megkapja a képesítést (a).
II. főnév -t, -je [e] (iskolai) Képesítő vizsga. Technikumi képesítő. A képesítőn jeles lett. Letette a képesítőt.
képesítői; képesítős.
