kepickél
kepickél [e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (tájszó)
Ide-oda kapkodva, rugdalózva mozog, kezét-lábát hányja-veti. Dobó letartja egy pillanatra a lámpát, hát ott kepickél a sok fegyveres, turbános török a nagy fekete vízmedencében. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben, bizalmas, gúnyos) Kétségbeesetten küszködik, hogy a bajból kimeneküljön; vergődik.
kepickélés; kepickélő.
