képzés
képzés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Általában a képez (1, 2,, főleg 2b) igével kifejezett folyamat. A hang képzése.
2. Vmely intézmény keretei között v. közösségben történő oktatás, nevelés. ® Alaki v. formális képzés; ideológiai képzés; új szakmunkások képzése.
3. (nyelvtudomány) Új szó alkotása képzővel v. a képzőkéhez hasonló szerepű jelentésmódosító nyelvi eszközzel. Melléknevek képzése igékből. || a. (iskolai, nyelvtudomány) Vmely szó nyelvtani alakjának létrehozása. A középfok, a többes szám képzése.
Szóösszetétel(ek): hangképzés; igeképzés; káderképzés; önképzés; szakképzés; szóképzés; tanárképzés; tudósképzés.
képzéses; képzési; képzésű.
