képzettség [kébzëtség v. kébzëccség] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. A képzett (2) melléknévvel kifejezett tulajdonság, állapot; oktatás, tanulás v. gyakorlat útján szerzett jártasság vmely ismeretkörben v. szakmában; tanultság, (fel)készültség. Jogi, szakmai, tanári képzettség. Képzettsége hiányos.
2. (ritka) Műveltség. A népek magok, a képzettség aránylag csekély fokán is képesek szabadságra. (Eötvös József)
Szóösszetétel(ek):előképzettség.
képzettségű.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.