kerékvágás
kerékvágás főnév
1. Haladó kerekes jármű nyoma, (párhuzamos,) barázdaszerű mélyedés <a földön, talajon>. ® Közöli a kerékvágást. A kocsi mély kerékvágást hagyott maga után a nedves talajon. A kerékvágásban meggyűlt az esővíz. || a. <Földúton, dűlőúton> a kocsik, járművek kerekétől kivájt két párhuzamos, hosszanti mélyedés. Az erdei út mély kerékvágásában bukdácsoltunk lefelé. Az autó nagyokat zökkent a kerékvágásokon. Csak néha, ha egy-egy … ló magasat lépett, … csattan kétfelé a portenger, mikor aztán látni lehetett a … kerékvágások tátongásait. (Kossuth Lajos) Lovai bokrosodva kapták a kocsit egyik kerékvágásból a másikba. (Tolnai Lajos)
2. (átvitt értelemben) <Rendsz. állandósult szókapcsolatokban:> a dolgok megszokott, rendes, az eddigivel egyező v. kívánt menete, folyása. ® Belejön a kerékvágásba; ® beletalál a kerékvágásba; ® visszabillen a régi kerékvágásba; ® visszatér a régi kerékvágásba; ® visszazökken a rendes kerékvágásba; a régi v. (a) rendes, más kerékvágásba ® zökken; rendes kerékvágásba ® zökkent; ® kijön a kerékvágásból. Családjuk élete újra visszazökkent a régi kerékvágásba. Kizökkent a régi kerékvágásból. Hogy tehát az idő ne teljék hiába, Visszament beszéde kerékvágásába. (Arany János) Lassankint visszabillent minden a régi kerékvágásba. (Mikszáth Kálmán) Maga akart valamit mondani – szólt Novák, hogy a párbeszédet kerékvágásba zökkentse. (Kosztolányi Dezső)
Szólás(ok): ld. út.
kerékvágásos; kerékvágású.
