kereset [e-e-e] főnév -et, -e [ë, e] (főként egyes számban)
1. Olyan pénzbeli, esetleg természetbeli díjazásoknak az összege, amelyekhez vki bizonyos idő alatt rendsz. több alkalommal végzett munkájával jut. Átlagos, évi, havi kereset. Szépen megél a keresetéből. Keresetéből rendszeresen támogatja a szüleit.
2. Keresettel (1) járó foglalkozás. Kereset után lát. Elvesztette a keresetét. Jó keresethez jutott. Keresetemmel felhagytam, s a fővárosba jöttem. (Csiky Gergely)
3. (jogtudomány) Polgári per megindítása iránti kérelem, beadvány vmely bírósághoz. Kártérítési kereset; tiszti kereset alá ® von vkit; keresetet ad, nyújt be. Keresetének a bíróság helyt adott.
4. (népies, régies) Keresnivaló. Honnan cseppent ide ez a hosszú fickó? Mi keresete volt itt? (Jókai Mór) Menjünk – szólt az öreg –, itt többé nincs semmi keresetünk. (Mikszáth Kálmán)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.