keresztény [ë-ë] főnév és melléknév, (régies, ma csak protestáns szóhasználatban:) keresztyén [ë-ë] (vallásügy)
I. főnév -t, -ek, -e [ë, e] Megkeresztelt és valamely egyházba tartozó személy. A keresztények száma. A jámbor bujdosó, ki az üldöző tatárok elől az erdőben bolyongott, követte a vigasztaló harangszót, mely őt keresztény lakta helyre ígérte vezetni. (Jókai Mór) || a. Krisztust megváltónak, ill. legfőbb tanítómesterének valló és őt követő megkeresztelt személy. Hivő keresztény; az első keresztények. Keresztényhez illendő halállal múlt ki e világból. (Mikes Kelemen)
II. melléknév -ül
1. Keresztényekhez (I) tartozó <személy, dolog>. Keresztény ember, pap; keresztény templom. Senki se tudja, hogy a pogány török uralmától fázzon-e jobban, vagy pedig a keresztény német uralmától? (Gárdonyi Géza)
2. Keresztényekből álló <csoport, szervezet>. ®Közönséges keresztény anyaszentegyház; keresztény gyülekezet.
3. (ritka) Keresztényi. Keresztény könyörület. || a. (ritka) Emberséges. Ez nem volt keresztény eljárás. Úgy hiszem, igen keresztényül … fogok cselekedni, ha most ráijesztek. (Vörösmarty Mihály)
4. A kereszténységen alapuló, abból eredő, azt kifejező <társadalmi jelenség>. Keresztény kultúra; keresztény kurzus ¬; keresztény művészet.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.