keresztezés
keresztezés főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Általában a keresztez igével kifejezett cselekvés, folyamat v. állapot; az a cselekvés, hogy vmit kereszteznek, ill. az a tény, hogy két dolog keresztei egymást.
1. Két dolognak, ill. irányuknak egymást metszése; kereszteződés. Két sínpár, út, vonal keresztezése. || a. (vasútügy) Egy pályaszinten levő vágányok egymást metszése oly módon, amely lehetővé teszi a járműveknek mindkét irányban való akadálytalan tovahaladását. Derékszögű, egyszerű, ferde, kettős keresztezés. || b. (vasútügy) Az a hely, ahol a vágányok keresztezik egymást. A keresztezés előtt jelzőlámpa áll.
2. (átvitt értelemben, ritka) Az a tény, hogy két mozgó dolog keresztezi, s így elkerüli egymást. A levelek, sürgönyök egymást keresztezése.
3. (átvitt értelemben) Vmely törekvésnek, folyamatnak megzavarása, feltart(óztat)ása v. meghiúsítása. Vki számításának, tervének, útjának keresztezése.
4. (biológia) Két állat- v. növényfajtának, ill. hozzájuk tartozó két egyednek a párosítása. Magyar és svájci szarvasmarha keresztezése; barack és szilva keresztezése; keresztezéssel létrehozott állat- és növényfajták. A kutyák közt is van olyan, mely a patkányfogónak meg a tacskónak a keresztezéséből születik. (Kosztolányi Dezső) || a. (állattan, növénytan) Ennek eredménye: keresztezéssel létrejött új fajta; kereszteződés. || b. (átvitt értelemben) A tengeri betegség és a merevgörcs keresztezéséhez hasonlított az az állapot, amelyben volt. (Hunyady Sándor)
5. (szövőipar) A szövésnek az a módja, melyben a lánc- és a vetülékfonal felváltva kerül a szövetnek a színére, ill. a fonákjára, és ezáltal a kettő egy lapszerű terméket alkot.
6. (műszaki nyelv) <Mélyépítésnél> T alakú keresztek felállítása vmely szint egyenletességének a megállapítására.
7. (mezőgazdaság) Kévéknek keresztbe rakása. Nem kell siettetni a keresztezést. Már csak a keresztezés van hátra.
keresztezési.
