I. melléknév -n v. -en [e], -bb Olyan, aki, ami kesereg (1) vmin, vmi miatt, reménytelenül sirat vmit, kétségbeesetten panaszkodik vmi miatt, vmiért. Kesergő jeremiád; a múlton kesergő vers. Ez a kesergő elszorúlt kebel Epedve megszakad gyötrelmiben. (Vörösmarty Mihály) || a. (átvitt értelemben) Panaszos hangon, szomorúan szóló. Hejh, mostan puszta ám igazán a puszta! … Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával, Sem a pásztorlegény kesergő sípjával. (Petőfi Sándor)
II. főnév -t, -je [e] (zene) A hallgató nótáéhoz hasonló szerkezetű hangszeres zenemű <a XVIII. sz. elejétől kezdve>. Czinka Panna, Boka kesergője. A jurátusok … az utcán rázendíttették a „Bihari kesergőjét”. (Jókai Mór) || a. (ritka, történettudomány) Szomorú, panaszos hangú magyar dal, kül. Rákóczi korában. Rákóczi kesergője.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.