keserv

Full text search

keserv [e-e] főnév -et, -e [e, e] (főleg ragos alakban)
1. (választékos, irodalmi nyelvben) Bánat, lelki fájdalom, keserűség (2a). Keservében; elpanaszolja keserveit.  Üdvözlégy, kegyes Hold, | … Csak te tudod nyögő Szivem keservét. (Bacsányi János) Gyönge virágként Hervad el a szép szűz néma keserve között. (Kisfaludy Károly) Az nem lehet, hogy annyi szív Hiában onta vért, S keservben annyi hű kebel Szakadt meg a honért. (Vörösmarty Mihály) Magyar, oláh, szláv bánat Mindigre egy bánat marad. | Hiszen gyalázatunk, keservünk Már ezer év óta rokon. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Keserű sírás, könnyezés, könnyhullatás.  Ázik a föld keservemtől Lábam minden nyomában. (Kisfaludy Sándor)
2. (népies) <Ragos alakban szitokszóként v. káromkodásszerű kifejezésekben.> A keservét v. keservit (neki): a mindenit, a nemjóját (neki). Menjen az anyja keservébe!: tüstént takarodjék!, menjen a fenébe!  Egy jó darab májat kilöktek elébe, S menjen onnan, mondák, „anyja keservébe”. (Arany János) Ordas új bor a pohárban … | „A keservét! hisz ez méreg!” (Arany János)

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi