készpénz
készpénz főnév
1. Azonnal v. bizonyos rövid időn belül bankjegyekben v. érmékben rendelkezésre álló közvetlen fizetőeszköz. Háromezer forint készpénzben; készpénzben kapja a kölcsönt; készpénzen vesz vmit; készpénzen v. készpénzért vásárol; készpénzért ad vmit; készpénzért v. készpénzre elad vmit; készpénzt ad érte; készpénzzé teszi ingóságait; készpénzzel ® bérmentesítve; készpénzzel v. készpénzben fizet. Készpénz ellenében átadta a lakást. Mindenikünk azt gondolta, hogy [Bercsényinek] készpénze felesen vagyon: de holta után megcsalatkoztunk benne. (Mikes Kelemen) A vicispán készpénzen fogadott egy szál rabot. (Mikszáth Kálmán) Más ára van a bornak, ha azt készpénzért veszik, és más az ára, ha váltóra adogatják. (Krúdy Gyula) || a. Készpénzben fizetett összeg, fizetés. Hát a készpénz mennyi legyen? (Vas Gereben)
2. (átvitt értelemben) Biztos értéket jelentő, megbízható dolog. Készpénznek v. készpénzül vesz v. fogad el vmit: kételkedés nélkül igaznak, hitelesnek fogad el, bizonyosnak vesz vmit. Készpénznek vettük a szép szót. (Petőfi Sándor) Az emlékezet készpénz, azt tőlem senki el nem veheti. (Arany János) Amit … megálmodott, készpénznek vette. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): készpénzadomány; készpénzállomány; készpénzár; készpénzbér; készpénzbevétel; készpénzeladás; készpénzellátmány; készpénzelőleg; készpénzfedezet; készpénzfizető; készpénzjárandóság; készpénzjutalom; készpénzkezelés; készpénzkiadás; készpénzküldemény; készpénzletét; készpénzmaradvány; készpénzösszeg; készpénztámogatás; készpénzügylet; készpénzvagyon; készpénzveszteség.
készpénzes.
