készt
készt tárgyas ige -ett; -eni [ë, e] (felszólító módja a késztet igéből) (régies, költői)
Késztet. Nem a dicsőség vágya készt felállni S beszélni. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Csöndben borozván Késztéd lelked szebb korba szállni el. (Tóth Árpád)
késztő.
