készülék
készülék főnév -et, -e [ë, e]
1. Sajátos, főként műszaki rendeltetésű, de rendsz. nem mechanikai munkát végző szerkezet, berendezés. Elektromos, felvevő készülék; ® fényképező készülék; füstemésztő készülék; ® légnyomásmérő készülék; optikai, önműködő készülék; ® pároló készülék; sterilizáló készülék. A Földrengésvizsgáló Intézet készülékei 9 milliméteres kilengést jeleztek. Gabonaszemvágó készülék határozza meg az acélosság fokát. A vasút térközbiztosító készülékei a forgalom biztonságát szolgálják. Automatikusan működő készülékkel szerelték fel az egész berendezést. Hidegen bámulják a vízszűrő készüléket, a mosógépeket meg a szikrázó dinamót. (Gelléri Andor Endre) || a. Szűk. ért.: rádió- v. televíziós készülék. Csöves, egyenáramú, elektroncsöves, kétlámpás, telepes, univerzális készülék. Ez a készülék drága. || b. Telefon (2). Készülékét leszerelték. A lány odahozta a készüléket, a tizenhatméteres zsinór.• (Kosztolányi Dezső)
Az 1. sz. jelentés || b. értelemárnyalata végén található Kosztolányi-idézet utolsó szava helyesen: zsinórral.
2. (elavult) Felszerelés (3). Minden házból katonák jöttek elő, teljes készülékben. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. készülékállvány; készülékcsatlakozás; készülékcsengő; készülékdoboz; készülékelem; készülékgyár; készüléktulajdonos; készülékvizsgáló; készülékzavar. 2. adókészülék; fülelőkészülék; gyűjtőkészülék; hallókészülék; hűtőkészülék; jelzőkészülék; oltókészülék; párlókészülék; rádiókészülék; szívókészülék; szűrőkészülék; telefonkészülék; vevőkészülék.
készülékes.
