kétségbeesés
kétségbeesés főnév, (ritka) kétségbesés [kéccségbesés; e-e]
1. A kétségbeesik igével kifejezett történés, ill. az a tény, hogy vki kétségbeesik. Az anya kétségbeesése gyermeke sorsán; kétségbeesés fogja el; közel van a kétségbeeséshez; a kétségbeesés szélén van. Keblén kétségbesés lángtőre nyilal át. (Vörösmarty Mihály) Kitört végtére a kétségbesés, Kitört belőle, mint a tüzokádó. (Petőfi Sándor)
2. Vkinek elkeseredett, reménytelen lelkiállapota. Rémült, tompa, vad, végső kétségbeesés; kétségbeesésében. (túlzó, gúnyos) Ő maga volt a kétségbeesés: minden megnyilatkozásában, egész külsején meglátszott a k. A kétségbeesés halálba kergette. A megelégedésnek szép álmai vannak, a kétségbeesésnek tompa nyugalma. (Kemény Zsigmond) A kétségbeesésből dühbe esett. (Petelei István) Vágyak koldusát, kétségbeesés | őrölt s uszított. (Szabó Lőrinc)
3. (túlzó) Nagy kedvetlenség, rossz hangulat. A diákok között nagy a kétségbeesés a szigorú vizsgák miatt.
kétségbeesési.
