kétségbeesik
kétségbeesik [kéccségbeesik] tárgyatlan ige
1. Vmely súlyos, veszélyes v. ilyennek érzett helyzetben nem lát már semmilyen megoldást, reményét veszti. Kétségbeesik vmi miatt. Nem kell mindjárt kétségbeesni! Hanem Miklós bizony nem esett kétségbe, Hogy éhen hal, midőn kenyér van kezébe. (Arany János)
2. (túlzó) Vki vmi miatt nagyon elszomorodik, lehangolt, rosszkedvű lesz. Oh! kétségbe kell esnem! szólt a jó barát vigasztalhatlan arckifejezéssel. (Jókai Mór)
kétségbeeső.
