kétségtelen
kétségtelen [kéccségtelen] melléknév -ül, -ebb [e]
Olyan <tény, állítás>, amelyhez nem fér kétség; teljesen bizonyos, megdönthetetlen. Kétségtelen bizonyíték; kétségtelenül beigazolódik. Mert ezt kétségtelen forrásból (Ki más után, ki hallomásból) | Az ifjuság vallotta szentnek. (Arany János) Kétségtelen, hogy itt régi szokásjogokról van szó. (Móricz Zsigmond) A nyomozást vezető tanácsos most már kétségtelenül érezte, hogy: „itt van valami!” (Hunyady Sándor) || a. Olyan <dolog>, aminek a bekövetkezése bizonyosra vehető. Kétségtelen a jó eredmény.
kétségtelenség.
