kettőzik
kettőzik [e] tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -zék (-zön)
1. (ritka, régies) <Szem> kettősen, duplán lát; káprázik. Szinte kettőzik a szemem ez alatt a veszett üveg alatt. (Vörösmarty Mihály)
2. (tájszó) <Leány v. asszony kaszás után> markot szed és egy időben esetleg kévét köt(öz); kettőz (2).
kettőző.
