kevéske
kevéske [e-e] számnév, határozatlan tőszámnév <Érzelmi színezetű beszédben, szerénykedő, enyhítő árnyalattal.>
I. (melléknévi)
1. Igen kis, nagyon is kis, meglehetősen, ugyancsak kis mennyiségben, tömegben levő; valami kevés (I. 2, 6). Van még egy kevéske kukoricánk. Elpocsékolta kevéske pénzét.
2. <Elvont főnév mellett:> nagyon kis mérvű, mennyiségű; igen kevés (I. 4). Csak kevéske remény van. Már életem nyugalommal Indul és kevéske gonddal. (Ady Endre)
II. (főnévi) Kis mennyiség a megnevezett v. hozzáértett dologból. Elvesz vmiből egy kevéskét. Adj kevéskét ebből a lisztből. (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Egy kevéskét ivott: (egy kissé) becsípett, berúgott, részeg.
III. (határozóragos alakok, határozószó-szerűen)
1. Egy kevéskét: egészen kis mértékben, fokban; nagyon kicsit; egy kevéssé. Egy kevéskét mérges voltam. Odafigyelt egy kevéskét.
2. Egy kevéskével: nagyon kevéssel, csak egy kicsit, csak egy kissé. Egy kevéskével többet ittak, mint kellett volna.
