kezdő
kezdő [e] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan, aki, ami vmit, vmely cselekvést kezd, ill. akin, amin vmely folyamat kezdődik. A beszélni kezdő gyermek; a támadást kezdő hadsereg. Bármily nagy a veszteség … bár gyakran megsajduljon a hegedni kezdő seb, az emlékezet nemcsak a bánat forrása, hanem a lelkesedésé is. (Gyulai Pál) A vonat zöldülni kezdő mezőkön száguldott tovább. (Gárdonyi Géza)
2. Olyan, amivel vmit elkezdenek, ami vminek a kezdetére jellemző. Kezdő fizetés: az a f., melyet a hivatali szolgálat legelső időszakában kap vki; (fizika) kezdő sebesség: az a s., mellyel vmely gyorsuló mozgás elindul. [A képen] nem hiányzik … a röpdöső angyalok ajkáról a pergament szalag sem, melyen egy zsoltár … vagy régi egyházi ének kezdő szavai olvashatók. (Péterfy Jenő)
3. Vmely tevékenység elsajátításának v. vmely foglalkozásnak, pályának elején tartó <személy>. Kezdő író, orvos, sportoló.
4. (nyelvtudomány) Kezdő ige: olyan képzett i., amely folyamatos, ill. tartós cselekvésnek az elején, (lassú) elkezdődését jelenti (pl. éled, gyullad, megfájdul).
II. főnév -t, -je [e]
1. Az a személy, aki vmely gyakorlatban v. ismeretkörben még nem tett szert kellő tapasztalatra, jártasságra, aki most kezd vmit elsajátítani. Tehetséges kezdő; orosz tanfolyam kezdők részére. Mint „kezdőnek” … megbocsáthatjuk, hogy csalódásba esik az ihletés felől. (Arany János)
2. (régies, irodalmi nyelvben) Az a személy, aki vmely területen kezd vmit; kezdeményező, újító. A helység kalapácsát, Mint kezdőjét a csatának, … Kalodába csukatta. (Petőfi Sándor) Oh ember, az új nagy bölcsesség szomjas kezdője minálunk, | Mily boldog léssz te Athénben … (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
