kezdődik
kezdődik [e] tárgyatlan ige -ött, -jék, (-jön) (csak 3. személyben, rendsz. idő-, mód- v. helyhatározóval, jelen időben többnyire a közeli jövőre utalva)
1. Kezdődik vmi: vmely cselekvésnek, folyamatnak első mozzanata (be)következik. (Most) kezdődik a ® tánc. Mikor kezdődik a tanítás? Kezdődik az előadás! Ez jól kezdődik. A dolog úgy kezdődött, hogy … Győzni fog itt a jó. De legelső nagy diadalma | Vértengerbe kerűl … | Ez lesz az itélet, s ez után kezdődik az élet. (Petőfi Sándor) Mikor darabunk kezdődik, … Helmert egy nagy részvénytársaság igazgatójává választja meg. (Ambrus Zoltán) Már kezdődött … a nyár, szép idők vótak. (Móricz Zsigmond) || a. Vmi kezdődik vmivel: vminek kezdete, bevezetése vmi. A Toldi előhanggal kezdődik. A nap veszekedéssel kezdődött.
2. Vmi kezdődik vhol: vmely állapot v. jelleg alsó határa elkülönül vhol. Hol kezdődik a boldogság? Hol kezdődik az ember? Az elhatározásnál, hogy teremteni akar. (Vas Gereben) Még mindig nagyon sokan vannak, akiknél az ember az úrnál kezdődik. (Juhász Gyula)
3. <Térbeli kiterjedésű v. mozgó dolog> vhonnan szétterjed, vmitől elhatárolódik v. elindul. Itt kezdődik a tábor, a város. A Kossuth utca az állomásnál kezdődik.
Igekötős igék: elkezdődik; megkezdődik; újrakezdődik.
kezdődés; kezdődő; kezdődött.
