kezesség [2]
kezesség [2] főnév -et, -e [ë, e] (többes számban ritka)
Általában az a kötelező ajánlat, ígéret, kötelezettség, amelyet a kezes [2] (1) vállal vmire, ill. vkiért, vmiért; jótállás, garancia. Kezességet kér vkitől; kezességet nyújt vkinek; kezességet vállal vkiért, vmiért. A foglyot kezességre elbocsátották. Salamon kezesség nélkül is hihet, S talán fog hinni. (Vörösmarty Mihály) Én vállaltam kezességet azért, hogy megfelelő vendéglősnéről gondoskodom. (Krúdy Gyula) || a. Kötelezettség vállalása, személyi biztosíték arra, hogy vki mint kezes [2] (1) másnak az adósságát kifizeti; vagyoni, anyagi jótállás. Miért elégszik meg … kezességgel … készpénz helyett? (Krúdy Gyula)
Szóösszetétel(ek): kezességnyújtás.
kezességi.
