ki [2]

Full text search

ki [2] határozószó és igekötő
I. határozószó, középfok: ® kijjebb [e]
I. <Irányulás kifejezésére.>
1. <A beszélő v. a szóban forgó személy felől indulva, nézve:> künn levő helyre v. hely felé. Nézeget, ki az utcára.  És megindul, ki a térre És irányát veszi jobbra. (Arany János) Minden ablaknak öblös vaskosara volt ki az utcára. (Jókai Mór) || a. A künn levő beszélő felé.  Felmászik a fára: belekurkász … az oduba. A sok méh ki: reá Bernátra. (Gárdonyi Géza) || b. <Szorosabb, zsúfoltabb helyről> tágasabb, szabadabb helyre v. hely felé. Igyekezzünk csak kijutni, ki ebből a tömegből! || c. <Lakott hely belső területéről> a széle felé eső irányba(n), a széléig v. azon is túl. Elmentünk vele ki egészen az állomásig, az országútig. Ki a malomig csupa gyümölcsöst láttak.  Gyere ki a mezőre, | a napsugár, a szabad ég | várnak az élvezőre. (Babits Mihály) || d. Nagyobb lakott helyen, városon kívülre. Elköltözött, ki a falura, tanyára. || e. Az ország határán kívülre. Elment, ki külföldre.  A hajó úszott, buzgón, száguldva, ki, ki innen. (Nagy Lajos)
2. <Vmely ige odaértésével; gyak. más helyhat kiegészítéséül:> a határozóval megjelölt kint levő helyig, helyre, hely felé.  A mozgékony Lónyai Menyhért az egész kánikula alatt úton van az egyik korifeus kastélyából ki, a másiknak a faluja felé. (Mikszáth Kálmán) Ki kell menni a szobából, ki az utcára. (Móricz Zsigmond) || a. <Kérdésre adott feleletben.> [Hová mész?] – Ki a kertbe. || b. Ki vmin: vminek belső oldala felől a külső oldala felé és azon túl tovább.  [A tanító] rendes léptekkel haladt át az udvaron, ki a kapun. (Móricz Zsigmond)
3. <Rendsz. gyors mozgás érzékeltetésére, az elbeszélés, az előadás élénkítésére, ige nélkül; ki- igekötős ige helyett a. m. kifut, kiugrik, kirepül stb.>  A vonat indul. Nekem se kell több: jaguár-ugrásokkal ki a kocsiból! Le a vonatról! – azon rongyosan, hajadonfővel, lyukas harisnyában. Rohanok, dühösen az állomásra. (Gárdonyi Géza) Hamar felkelt, felöltözött, s ki a kert lábjába! (Móricz Zsigmond)
4. <Erélyes, fenyegető felszólításként v. durva kiutasításként, rendsz. más határozóval együtt, ige nélkül:> azonnal távozz(atok) innen <bentről>! Ki ebből a szobából ki innen!  Ki, ki orcátlan had! (Arany János) Pusztuljatok innen! … Ki! (Gárdonyi Géza) || a. <Ugyanilyen mondatban v. mondatként annak kifejezésére, hogy a beszélő a távozást, a változást önmagára nézve szükségesnek tartja.> Akárhogy, csak ki ebből a környezetből!  Oh Melinda! – ki! | ki! a tető mindjárt reám szakad. (Katona József) –a1 <A szereplő ilyen véleményének jellemzésére.>  Ki innen! Ki, amíg rá nem szakad a ház. Ki, amíg meg nem fojtja ez a rothadt levegő. (Móricz Zsigmond) –a2 (átvitt értelemben)  Semmi más mód nem volt az életre, csak ki, ki ebből az életmódból, ki a falusi formák közül. (Móricz Zsigmond) || b. Ki vele!: a) távolítsák el!, dobják ki!, vigyék ki!  „Kell galuska, Peti fiam, | Eszel-e?” | „Dehogy eszem, dehogy eszem, Ki vele.” (Vörösmarty Mihály); b) mondd (v. mondjátok) meg!  No csak ki vele frissen, mit ad értük? (Jókai Mór) No ki vele, ha tudod! (Móricz Zsigmond) || c. (ritka) Ki az igazat!: mondd ki v. meg az igazat!  Csak ki az igazat! (Jókai Mór) || d. <Arra való felszólításként, hogy a megszólított húzza ki a kardját a hüvelyéből.> ® Kard ki kard!  Állunk elébe. Ki azzal a szablyával! (Móricz Zsigmond) || e. <Háziállatok kergetésére, az állatot kergető mondatszó-val kapcs.> Hess ki! Húj ki! Hücs ki!  Hallom a Zsuzsi hangját is, amint az ólból hajtja ki a disznókat: Húj ki, húj ki! (Benedek Elek)
5. (hivatalos) Ki!: <ügyiraton a kiadványozásra jogosult személy aláírása előtt annak jelölésére, hogy az ügyirat kiadványozható>. Ki! Nagy József osztályvezető.
6. (átvitt értelemben) <Vmely zárt közösségből kválva, azt elhagyva:> szabadabb életforma v. nagyobb lehetőségek felé. Elvégezte az iskolát, szabad előtte az út ki az életbe.
7. Ki (é)s be: felváltva, hol ki, hol be; egyszer ki, máskor be; be (é)s ki: felváltva hol be, hol ki; egyszer be, máskor ki. Folyton ki s be jár.  Csapkodták ki s be az ajtókat. (Tolnai Lajos) Mikor aztán tökrészegre ittad magadat, elmentetek valami lebujba, egyik lebujból a másikba! … az egész éjjel rossz helyeken jártál, ki és be, be és ki! … hogy merre? … elgondolni is utálat! (Ambrus Zoltán) A hosszúlábú gavallérok ásítozva (mint a színházban szokás) ballagnak ki és be a széksorok között. (Krúdy Gyula) [A farkas] éhesen, gonoszan | szimatolt, s beugrott az ablakon | és ki. (Szabó Lőrinc) || a. Se ki, se be: nem lehet se kijönni, se bemenni, ill. se kimenni, se bejönni; se be, se ki: nem lehet se bejönni, se kimenni, ill. se bemenni, se kijönni. A tömeg elzárja a kijáratot, s most se ki, se be.  Lélek ez ajtón se be, se ki! (Arany János)
II. <Helyben létel kifejezésére.>
1. (népies) Kinn (1). Arra ki, a földeken.
2. (népies) Ki van vmi vmiből: vmely testrész a ruha v. a lábbeli lyukas részén át (ki)látszik. Ki van a lába, az ujja a cipőből, a könyöke a kabátból.
III. <Állandósult szókapcsolatokban.>
1. (népies) Nem volt ki vmiből (a házból, a faluból): nem mozdult ki onnan, (tartósan) nem hagyta el; nem volt kinn onnan.  Nyolc éves innen-onnan, s még nem volt ki soha a faluból. (Mikszáth Kálmán) Csak éppen akkor volt ki a házból, ha sétára vitték. (Gárdonyi Géza)
2. Ki van: <bizonyos kártyajátékban v. más, hasonló szabályok szerint játszott játékban:> elsőként fogynak el a lapjai, ill. a játékhoz haszn. másfajta eszközei, s ezért nyert; kinn van.  Három emelésre ki vagyok, s méltóságod maccsban marad. (Vas Gereben)
3. (átvitt értelemben, tájszó) Nincs ki (egészen v. ritk. négyszögre): féleszű, hóbortos.  Tetszik tudni, nincs ki egészen … Azt mondják, hogy … félkegyelmű, szegény. (Ambrus Zoltán) Hát igazán bolond? Az asszony vállat vont: – Abbezony [= az bizony] nincs ki négyszögre. (Gárdonyi Géza)
4. (átvitt értelemben, elavult) Ki van: vígan van.  Lajos király … ki van és múlat prágai urakkal. (Arany János)
II. igekötő
A. <Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. a ki- igekötős címszavakat, főleg igéket.>
B. <Önállósítva, ki- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként, ill. elhangzott állítás nyomósításaként; a szóban forgó igével egyértékű.> [Kifogott rajtad?] – Ki [= igen, kifogott], alaposan. [Kiöntötted a vizet?] – Ki.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi