1. A kiált (1–3) igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vmit kiáltanak. Jelszavak, szidalmak kiáltása. Kiáltásra sem maradt ereje. Kiáltással adott jelt.
2. Az így keletkező hang(jelenség); annak a hangja, aki, ami kiált. Bősz, eget verő, fájdalmas, hangos, harsány, panaszos, vidám kiáltás. Fölfigyelt a kiáltásra. Meghallotta a fuldokló kiáltását. Felkiáltok mindazonáltal, ha kiáltásommal elijeszthetném … a dühös sárkányt, kiáltván: Ne bántsd a magyart! (Zrínyi Miklós) Örökre zeng itt a kiáltás: | Halandók, merjetek. (Tompa Mihály) || a. (ritka) Kiáltozás, lárma. A pályaudvar megtelt kiáltással, zajjal, izgalommal. (Kuncz Aladár)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.