1. Olyan <személy>, aki kiált (1–2). Fájdalmában kiáltó gyermek. || a. (választékos) Kiáltva történő <megnyilatkozás>. Kiáltó szó, szózat. Kiáltó szavára tompán, messziről dübörög a válasz. (Karinthy Frigyes) || b. (választékos) Pusztába kiáltó szó: általános közöny közepett elhangzó komoly figyelmeztetés.
2. (átvitt értelemben, választékos) Feltűnő, kirívó volta miatt szembeötlő. Kiáltó igazságtalanság, tények. Igen jól összeállított kis munka, … szükség volt rá, kiáltó szükség. (Arany János) Különös zagyvaléka volt a kiáltó ellentéteknek ez években a világváros. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, ritka) Kiáltó szín: ízléstelenül élénk, rikító sz. Bámulá a tarka népcsoportozatot, mely … az indus ízlés kiáltó színeit európai csábbal … tudta egyesíteni. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek):égbekiáltó; szélkiáltó.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.