kibékít
kibékít tárgyas ige
1. Kibékít vkit (vkivel): úgy hat vkire, hogy az vkivel (ill. két v. több személy egymással) kibékül; ellenségek, haragosok közt békét teremt. A régi pörösködőket kibékíti. A derék Karenin hiába fáradozik a legnagyobb önzetlenséggel azon, hogy kibékítse a házastársakat. (Ambrus Zoltán) || a. Kibékít vkit vmivel: úgy hat vkire, hogy az kibékül vmivel. Soká tartott, míg kibékítette apját az új helyzettel.
2. Vkit megengesztel, haragját, neheztelését megszünteti. Mivel tudod majd apádat kibékíteni?
3. (átvitt értelemben) <Elvet, rendszert, állásfoglalást ellenséges elvvel, rendszerrel, állásfoglalással> összeegyeztet úgy, hogy közöttük az ellentétet – valósággal v. csak látszólag – eltünteti. Az új tudományos elmélet a két korábbi ellentétes álláspontot igyekezett kibékíteni.
kibékítés; kibékített; kibékíthető; kibékítő.
