kibillent
kibillent tárgyas ige
1. Okozza, hogy vmi kibillen(jen) (1–2). A teher a mérleget kibillenti. Kibillenti a gyereket a hintából.
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Vhonnan eltávolít vkit, kiteszi a szűrét vkinek; kidob (3a) vkit. Innen egy-kettőre kibillentenek bennünket. Becsületességéért bizony ki nem billentik az embert sehol. (Tolnai Lajos)
kibillentés; kibillentett; kibillenthető.
