kibontakozik
kibontakozik tárgyatlan ige (választékos)
1. Vmi alól, vmiből kibontja, kiszabadítja magát. Kibontakozik a vizes ruhából. Kibontakozott a prémes felső öltönyéből. (Tolnai Lajos) || a. Kibontakozik vmi(k)ből: az ölelő, szorító karokat lefejti magáról, kifejti magát közülük. Kibontakozik vkinek a karjaiból v. karjai közül. Kibontakozott végre ölelésemből. (Petőfi Sándor) Sárika … kibontakozott az ölelő karokból. (Petelei István) || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Vmely lenyűgöző v. akadályozó körülményből v. lelkiállapotból> kiszabadul. Régen készülök írni, de nem tudtam kibontakozni a bajból. (Tompa Mihály) Hisz ez igazi csoda! – ujjongott Mihály, nem bírva kibontakozni az ámulatból. (Mikszáth Kálmán) Nem bírt gondolkozni … s nem tudott kibontakozni semmi a sok egymásra halmozott feszültségből. (Móricz Zsigmond)
2. <Vmilyen távoli, elmosódó, összefüggő egységből, rejtett v. rejtőző helyzetből, állapotból> körvonalai kiválnak, láthatóvá válnak; előtűnik, megmutatkozik. A ködből kibontakozik a tájék. Egy közeledő porfelleget pillantott meg, melyből … négyszáz teve idomtalan alakja kezdett kibontakozni. (Jókai Mór) Egy szürkeruhás férfi halk körvonalai bontakoztak ki a sötétségből. (Babits Mihály) || a. Vki <vmilyen tömegből> kiválik, és így láthatóvá, megkülönböztethetővé lesz. Nagysokára bontakozott ki a lassan húzódó tömegből egy vágtató lovas. (Jókai Mór) Most itt vannak, már ott vannak, hol egy-egy gomolyba, hol kibontakozva egyenként … (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben) Fokozatosan nyilvánvalóvá lesz, megmutatkozik. A mérkőzésen kibontakozott a csapat nagyobb tudása. A kiállításon kibontakozott a modern technika fölénye. || a. (átvitt értelemben) Az addiginál nagyobb mértékben kezd megmutatkozni, lendületet kap, és erőteljes fejlődésnek indul. Kibontakozik vkinek a tehetsége. A támadás az egész vonalon kibontakozott.
kibontakozó; kibontakozott; kibontakoztat.
