kibúvó
kibúvó melléknév és főnév
I. melléknév (tájszó, régies v. választékos) Kibújó (I. 1–2). Kibúvó ajtó ¬. Jövel, suttogá a földből kibúvó fő, s a szultán követte a csábítót. (Jókai Mór) Mintha állna a bástyán valaki. Egy ködalak … Ni, most szétfoszlott a kibúvó napfényben. (Mikszáth Kálmán)
II. főnév -t, -ja
1. (ritka) Kibúvó (I) hely. Nem talált a kerítésen kibúvót.
2. (átvitt értelemben) Vmely felhívás, felszólítás, kötelezettség nem teljesítésére, vmely kényszerhelyzetből való menekvésre talált mentő ötlet. A csőd elhárítására nem talált kibúvót. || a. (átvitt értelemben) Vmely felhívás, felszólítás, kötelezettség nem teljesítésére használt hamis ok, ürügy. Valami kibúvót mondott, hogy ne kelljen elmennie az estélyre.
