kicövekel
kicövekel [e-ë] tárgyas ige -t, -jen [ë]
1. Kicövekel vmit: vminek a határát, kerületét földbe vert cövekekkel kijelöli. A telket kimérték, … kicövekelték. (Eötvös Károly)
2. (tájszó) <Állatot> legeltetés végett hosszabb zsinórral, kötéllel cövekhez köt. Disznót, kecskét, tyúkot cövekel ki a réten.
kicövekelés; kicövekelő; kicövekelt; kicövekeltet.
