1. (régies) Általában olyan, aki, ami kicsapong (1); féktelen, szertelen. Ilyen kicsapongó lám a szerelem. (Vörösmarty Mihály) Ugyanezek a hangok énekelték a múlt éjjel azokat a kicsapongó énekeket! (Jókai Mór)
2. Olyan <személy>, aki belemerül a féktelen mulatozás(ok)ba, mértéktelen dorbézolás(ok)ba, féktelen és gátlástalan nemi élvezetekbe. Kicsapongó ifjak. Vannak könnyelmű, kicsapongó, szenvedélyes lelkületek, akik külső vígságban, borban, gyönyörben hiszik a kábulást feltalálhatni. (Jókai Mór) Hogy én kicsapongó voltam, az nem az én hibám, hanem … következménye annak, hogy negyedik öregapám … igen szerette a szép lányokat. (Ambrus Zoltán)
3. Ilyen emberre jellemző, vele kapcs. Kicsapongó élet, életmód. E dévaj és kicsapongó mozdulatokban titkos összhang van. (Péterfy Jenő)
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.