kicsődít
kicsődít tárgyas ige (főleg irányt jelölő határozóval) (rosszalló)
<Személy, esemény, hangjelenség embereket> kint levő helyre csődít. Kicsődítette az embereket az udvarra. || a. <Embereket> arra késztet, hogy csoportosan vmely kinn levő, szabad helyen megjelenjenek. Kicsődítette az embereket a sportpályára.
kicsődítés; kicsődített; kicsődítő; kicsődíttet.
