kidőlt-bedőlt
kidőlt-bedőlt [e] melléknév (népies)
Omladozó, düledező. Kidőlt-bedőlt fal, ház, kerítés, viskó. Ez a csárda nevezetes, … Kidőlt bedőlt az oldala, Bele jár az isten nyila. (Vörösmarty Mihály) Éppen olyan kidőlt-bedőlt falú volt [a fogadó], mint az útszéli kocsmák másfelé is szoktak lenni. (Krúdy Gyula)
