kidug
kidug tárgyas ige
1. <Bent levő tárgyat, testrészt vmely nyíláson, résen át> kívül levő helyre dug; kitol. Kidugja fejét az ablakon, kezét a rácson. Látjuk, amint Stefanie hófehér karját a függöny mögül kidugja … (Péterfy Jenő) Kiugrott az ágybul, kidugta a fejét az ablakon. (Móra Ferenc)
2. <Befedő, elborító anyag, tárgy alól> kint levő helyre dug, tol vmit. Kidugta fejét a vízből. Kidugta kezét a takaró alól. A kertben minden tulipán kidugta az első levelének a hegyecskéjét a föld alól. (Gárdonyi Géza) Kidugta fejét a dunyha alól. (Gelléri Andor Endre)
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Kidugja az orrát: kijön, előjön, kimerészkedik. Nem meri kidugni az orrát.
kidugás; kidugó; kidugható; kidugott.
