kiég
kiég tárgyatlan ige
1. Égés következtében elfogy. Kiégett az olaj a mécsből. Kiég a petróleum a lámpából. || a. <Világító eszköz, fényforrás> tovább nem világít, nem ad fényt, mert világítóanyaga elfogyott, v. szerkezete tönkrement. Kiégett az elem, a lámpa, a villanykörte. || b. <Pipa> nem ég tovább, (mert a dohány elégett benne). Egyet hörpentenek, S ha kiég pipájok, ujra rátöltenek. (Petőfi Sándor)
2. (ritka) <Vulkán> megszűnik működni; kialszik. Ez a vulkán mér rég kiégett. || a. (ritka) <A Föld> elveszti a szerves élethez szükséges melegét; kihűl. A Föld egyszer kiég. Egykor … azt álmodám, hogy a föld megfagyott … Megvénült, kiégett. (Jókai Mór)
3. Égés következtében kilyukad, v. egy rész tönkremegy belőle. A kályha közelében kiégett a padló. Kiégett a ruhád. Azt mondják, kiégett a Lizi szoknyája … (Csokonai Vitéz Mihály)
4. <Ház v. egy része tűzvész miatt> tönkremegy úgy, hogy a benne levő éghető anyagok, tárgyak elégnek. Ez a ház bombatámadás következtében kiégett.
5. <Növény(zet) v. vele borított terület tartós hőség következtében> részben v. egészen elszárad, elpusztul, ill. terméketlenné válik; kisül. A nagy szárazság miatt kiég a burgonya, a legelő, a mező, a talaj.
6. <Agyagból, kaolinból készülő tárgy> égetés által anyagában átalakulva megkeményedik. Kiég az agyagedény, a porcelán, a tégla. || a. <(Tajték)pipa> a dohány tüzétől barnáspiros színűvé lesz. Szépen kiégett már a pipája.
7. <Vmely fémlemezből készült tárgy> a sok tüzeléstől kilyukad, v. megvékonyodva használhatatlanná válik. Kiégett a kazán fala, az üst.
8. (műszaki nyelv) <Vmely nyersanyagból a szennyező anyag> égetés, hevítés, pörkölés következtében eltávozik, s így a tisztított nyersanyag feldolgozásra alkalmassá alakul át. A kohóban a nyersvasból kiégnek a kísérő anyagok. Jól kiégett az anyag, már fel lehet dolgozni.
9. (átvitt értelemben, költői) <Személy> életerejét, életkedvét, <érzés, érzelem> eredeti hevét, erejét egészen elveszti. Lelkesedése, szerelme kiégett. Jönnek néma kínjaim … Feketén és kiégve … Megállok az örök kapuk előtt. (Tóth Árpád) || a. (átvitt értelemben, költői) <Kebel, szív> megszűnik érezni, érzéstelenné válik. Szíved elfásult, kiégett. (Arany János) || b. (átvitt értelemben, választékos) <Vmely lelki tulajdonság, képesség> kiapad, kivész. Kiégett már ennek a művésznek a tehetsége.
Szólás(mód): ld. szem.
kiégés; kiéghető; kiégő.
