kiégett
kiégett [ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (ritka) Olyan <égő anyag>, amely égés következtében elfogyott, elhasználódott. A lámpából kiégett petróleum. A vén kályhába villog A kiégett fák szene. (Juhász Gyula) || a. Olyan <világító eszköz>, amelyből a világító anyag elfogyott, v. amely világításra alkalmatlanná vált. Kiégett elem, lámpa, villanykörte. || b. (villamosság) Kiégett biztosíték: a villamos berendezésben a megengedettnél erősebb áram hatására megolvadt b.
2. (ritka) Kiégett kráter, tűzhányó, vulkán: kialudt, már nem működő k., t., v. A Badacsony, a Somló kiégett tűzhányó. A Mátra, a Cserhát, a Hegyalja kiégett tűzhányók csoportja. Fogatlan szája, mint behorpadt sírdomb, s a szeme – kiégett, megszenesedett kráter – feketén ragyogott. (Kosztolányi Dezső)
3. Olyan <szövetből, papirosból, fából való tárgy, anyag>, amely égés következtében kilyukadt v. megrongálódott. Kiégett párnahuzat, padló, ruha; az égő cigarettától kiégett abrosz. || a. Olyan <fémlemezből készült tárgy>, amely a sok tüzeléstől megvékonyodott v. kilyukadt. Kiégett kazán, üst.
4. Olyan <épület v. helyiség>, amelyben tűzvész következtében minden elégett, elpusztult. A kiégett ház lakói csak a rajtuk levőt mentették meg.
5. <Aszály, tartós hőség következtében> elszáradt, kisült növény, ill. ilyen növényekkel borított terület. Kiégett legelő, mező. A kiégett határ elszomorító képet mutatott. Vörösre kiégett pusztaság van körös-körül. (Móricz Zsigmond)
6. Olyan <használati tárgy, anyag>, amely égetés által anyagában átalakulva megkeményedett, ill. más színűvé lett. Kiégett mész, porcelán, tégla; szép, pirosra kiégett tajtékpipa.
7. (átvitt értelemben, választékos) Olyan <személy>, aki életerejét, életkedvét egészen elvesztette, akiből az érzelem, a tettvágy, a lelkesedés kihalt. Korán kiégett ember lett belőle. || a. (átvitt értelemben, választékos) Az ilyen személyre jellemző, rá valló. Kiégett kebel, szív. || b. (átvitt értelemben, választékos) Kiapadt, kiveszett <képesség, lelki tulajdonság>. Kiégett tehetség.
