kiéhezett
kiéhezett [kiéhëzëtt] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. <Hosszas nélkülözés, táplálékhiány miatt> rendszeresen éhséget szenvedő és ezért többnyire testi állapotában is leromlott <ember, állat>. Kiéhezett ember, farkas. Az ostrom alatt kiéhezett lakosság ellenálló ereje meggyengült. A kiéhezett fenevadak megszelídültek e hajadon tekintetétől. (Jókai Mór)
2. Ilyen személyre jellemző <külső>. Hát még azoknak a kiéhezett arcoknak a látása! Gyermekkorom óta rontotta az álmaimat ez a rabélet. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben) Olyan <személy>, akinek régóta nem volt része vmiben, és ezért nagyon vágyik, ki van éhezve vmire. A jó zenére kiéhezett közönség azonnal szétkapkodta a hangverseny jegyeit. A fényre, a langyos levegőre kiéhezett sok ember … számára egyszerre kicsi lett az udvar. (Kuncz Aladár)
kiéhezettség.
