kiékel
kiékel tárgyas ige (műszaki nyelv)
1. Ékkel, ékekkel megerősít v. kijavít. Kiékeli a hordót.
2. Kiékeli a gátat: olyan gát felső részébe, amelyen a víz átszivárog, a gát száraz részéig lenyúló árkot ás, és ezt erően döngölt földdel kitölti.
kiékelés; kiékelő; kiékelt.
