kiforr
kiforr ige
1. tárgyatlan <Szeszes erjedésben levő folyadék> forrását bevégzi, befejezi. Karácsonyra kiforr a bor. Akkor kezdett az új bor kiforrni. (Jókai Mór) || a. tárgyas Kiforrja magát: a) kiforr (1). Még nem iható, várni kell, míg kiforrja magát. b) (átvitt értelemben) vágyait kiélve lehiggad, felnőtté érik. Hadd forrja ki magát! Az ifjúságnak ki kell forrnia magát, jobb előbb, mint utóbb. (Jókai Mór) c) (átvitt értelemben) <küzdelmeken, élményeken át> megérik és vmivé kifejlődik. Utazgatásai közben forrta ki magát igazi íróvá.
2. tárgyatlan <Forrás (1) közben, következtében> kibuggyan, kifut. Ne tégy annyit a tűzre, mert kiforr a leves. Mi … ez a fekete a [fáklya] közepén? … Ott forr ki, égés közben, a szurok. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
kiforrás; kiforró.
