kifúj

Full text search

kifúj tárgyas ige, (régies, választékos) kifú
1. Fúvással eltávolít vmit (vmiből, vhonnan). Kifújja a füstöt; kifújja a csőből a vizet; kifújja a ® páráját.  A ló … Összeomlott, ki is fujta ott páráját. (Petőfi Sándor) [A fodrász] levette rólam a fehér lepleket, kifútta inggallérom alúl [= alól] … a hajszálakat. (Mikszáth Kálmán) || a. Kifúj vmit: vminek tartalmát v. a benne levő üledéket, váladékot fúvással eltávolítja. Kifújja az orrát; kifújja a szipkát; kifújja a tojást.  Kifújja az orrát kockás zsebkendőjével, s a zsebkendőt utána gondosan összehajtogatja. (Kosztolányi Dezső) || b. (ritka) <Nagy nyomás alatt levő légnemű anyagot> kis nyíláson át kiereszt. A mozdony kifújja a gőzt. || c. (átvitt értelemben) Eltávolít, megszüntet. A friss szél kifújta fejéből a mámort.  A „szerbusz” egyszerre kifújt a lelkéből mindent, amit tíz év óta fölszítt idegen világok tudományából. (Mikszáth Kálmán)
2. <A szél> fúvással kiszárít v. megtisztít vmit. A szél kifújta a földeket, a kiterített ruhát. || a. <Szél vmely testfelületet, ill. bőrfelületet> kiszárít, és élénkpirossá v. érdes felületűvé, cserepessé tesz. Kifújja a szél az ajkát, az arcát, a kezét, a száját.  Ah, kezdém, hogy pirulásom okát palástoljam, ez a szél … kifúja az ember képét. (Petőfi Sándor) Meg lehet nézni a kezemet, veres, kifújta a szél, s fel van cserepesedve. (Móricz Zsigmond)
3. (ritka) Fújva vmely kint levő helyre (ki)juttat vmit. Az erős szél a vízbe esett faleveleket kifújta a partra.  Plutó … kénköves szagú füstöt fúj ki a száján és orrlyukain. (Mikszáth Kálmán)
4. (átvitt értelemben) Kifújja a mérgét, haragját v. (ritka) magát: addig mérgeskedik, haragszik, míg végül megnyugszik, megbékül.  A garaboncásnak pedig adtunk untig időt, hogy Fúja ki kénye szerint nagy méltóságu haragját. (Arany János) Fél esztendő alatt majd csak kifújják a haragjukat a jó barátaim. (Jókai Mór)
5. (átvitt értelemben) Kifújja magát; <ember, állat nagyobb erőfeszítés, munka után> lihegve kipiheni magát. Alig engedte lovainak, hogy kifújják magukat. Ülj le, fújd ki magad. Még ki se fújhatta magát, máris tovább indultak.  A birkózás után kellett egy kis idő, amíg kifújja magát a két felhevült gyermek. (Jókai Mór) Pocakos teste nem volt a futásra berendezve, meg-megállt kifújni magát. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) (Majd kifújja a tüdejét: (olyan) nagy erőfeszítést kívánó munkát végez, hogy alig bírja.)
kifújás v. kifúvás; kifújat v. kifúvat; kifújható v. kifúható; kifújó v. kifúvó; kifújt v. kifútt v. kifúvott.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi