kifúr
kifúr ige
1. tárgyas Fúrva átlyukaszt vmit. A kovács kifúrta a vasat. Kifúrja vkinek a fülét. Eszükbe jutott, hogy jó lenne tutajt készíteni, … csak azt nem tudták elgondolni, mivel fúrják ki a szálfákat. (Eötvös Károly) Kifúrt egy nagy diót a két végén. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyas <Állat, (ritka) dolog> ásva, marva, omlasztva vkinek a belsejéből v. vmin keresztül lyukat váj. Az egér kifúrta a falat. A féreg kifúrta a burgonyát.
2. tárgyas Vminek a fúrását elvégzi. Kifúrta a szög helyét. Kifúrták az alagutat.
3. tárgyas (bizalmas) <Nőt> szüzességétől megfoszt.
4. Kifúrja magát: a) fúrva (2) a felszínre tör vmiből, vhonnan. Kifúrja magát a féreg a gyümölcsből. b) Vmi alól v. mögül ellenállást legyőzve kilép, kihatol. Kifúrta magát a szalma alól. A repülőgép kifúrta magát a felhőkből.
5. tárgyatlan (argóban) Kibánik, kibabrál vkivel. Jól kifúrt vele. || a. Kifúr vkit vhonnan: vkit vmely állásából rendsz. fondorlatos módon kitúr.
Szólás(ok): ld. oldal.
kifúrás; kifúrat; kifúrható; kifúró; kifúrt.
