kifutó
kifutó melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, aki, ami kifut vhonnan. Az utcára kifutó gyerek; az állomásról kifutó vonat. Kivette a zsebkendőjét, és utána lobogtatta a kifutó vonatnak. (Móricz Zsigmond) || a. (műszaki nyelv) Egyenes vonalban mozgó gép(alkatrész) előtt és mögött levő, szabad mozgást biztosító <terület>. Kifutó pálya, terület. || b. (nyomdászat) Olyan <illusztráció (kép, térkép), ill. ennek nyomtatására való klisé v. egyéb nyomóforma>, amely a nyomtatott mű (könyv, folyóirat) lapjának egészen a széléig terjed, s nyomatlan szegélyt, margót nem hagy. Kifutó kép, klisé. || c. (vasútügy) Kifutó lejtő: kanyarodó vasúti pálya külső sínjének a kanyar előtt fokozatosan megemelt, a kanyar után pedig a másik sínnel fokozatosan eséssel egy magasságúvá váló része.
II. főnév -t, -ja
1. (1945 előtt) <Főleg kereskedelmi vállalat, üzlet, bolt számára> kisebb megbízásokat – kézbesítés, szállítás – gyalog v. kerékpáron végző fiatal fiú v. lány.
2. Állatkerti állatok v. kisebb háziállatok fedett v. zárt tartózkodási helye előtt levő bekerített tágas hely, amely az állatoknak mozgási lehetőséget biztosít. Szabad kifutó. Nagyanyám a sertésólat szedte rendbe … Még ebben az időben kifutója sem volt. (Móricz Zsigmond)
3. (műszaki nyelv) Kifutó (I. a) terület.
4. (gépkocsizás, repülés) Betonnal borított terület, amelyre vmely jármű, főleg repülőgép indulásra kifut, ill. ahová leereszkedik, leszáll.
5. (sport) Teniszpálya alap- és oldalvonalain kívül szabadon hagyott terület.
6. (játék, régies) Társas labdajáték, amelyben a két félre oszló játékosok arra törekszenek, hogy az ellenfél egyik tagját ki- v. befutás közben a labda hozzá dobásával elfogják; méta.
kifutós.
