kígyózik
kígyózik tárgyatlan ige -tam, -ott, -zon (-zék) (főleg 3. személyben) (választékos)
1. Többször meghajló, tekervényes vonalban halad; kanyarog. Szűk völgyben kígyózik a vonat. Az út mellett hegyi patak kígyózott. Zendűl a zeneszó, ropog a had lába, Fényesen kigyózik görbe völgy torkába. (Arany János)
2. Úgy hajladozik, hogy alakja újra meg újra a kígyóvonalhoz válik hasonlóvá. A gyertyaláng erősen kígyózik. Egy magas árbocon a hegy tetején hosszú piros-fehér-zöld zászló kígyózott. (Mikszáth Kálmán)
3. (ritka) Kígyóvonalban helyezkedik el, kígyóvonalat alkot. Kígyózik a szemöldöke. Tömött hajfonat kígyózott a hátán.
kígyózás; kígyózó.
