kihajlít
kihajlít tárgyas ige (ritka)
1. <Görbe v. elgörbült tárgyat> egyenesre hajlít. Kihajlít egy darab drótot; kihajlítja a görbe szeget.
2. Meghajlítva kifelé irányít, fordít vmit. A háztetőt súroló faágat kihajlítja a kert felé. Ingének gallérját kihajlítja a kabátja fölé.
kihajlítás; kihajlítgat; kihajlítható; kihajlító; kihajlított; kihajlíttat.
