kihajt [2]
kihajt [2] tárgyas ige
1. <Gallért> kigombol és úgy hajt szét, hogy a nyaka, ill. az azt borító ruhadarab szabadon marad. Kihajtja az inge, a köpenye gallérját. Fehér inggalléra ki van hajtva tágan kötött nyakkendője fölé. (Jókai Mór) Apacsing van rajta, a nyakánál mélyen kihajtva. (Nagy Lajos)
2. (ritka) Kihajt vmit: egy hajtásra kiiszik vmely italt, vmely ivóedény egész tartalmát; felhajt vmit. Kihajtom egy cseppig borát A telt üvegnek. (Petőfi Sándor)
kihajtható; kihajtott.
