kihalász
kihalász tárgyas ige
1. (ritka) <Ember, állat táplálékul haszn. vízi állatot> halászva kifog. Kihalászta a halastóból a nagyobb halakat. A gólya már mind a tóból a békát kihalászta.• || a. (ritka) Kihalássza a folyóvizet, a tavat: minden halat kifog belőle. || b. (átvitt értelemben, tréfás) <Fuldokló személyt vízből> nagy nehezen kihúz, kiment. A megrémült nászkíséret a nagyvezért és menyasszonyát igyekezett a habokból kihalászni. (Jókai Mór) || c. (átvitt értelemben, bizalmas) <Szilárd tárgyat vízből v. más folyadékból> kiválogat, kivesz, kiemel. A legszebb húsdarabokat halászta ki a gulyáslevesből. Már mind kihalászta a tésztát a levesből. A mosónő … kihalászta a vízbe merült szappant. (Gelléri Andor Endre)
Az 1. sz. jelentés 3. és 4. sorában levő példamondat helyesen így: A gólya már mind kihalász a tóból a békát.
2. (átvitt értelemben, bizalmas) <Sok közül, rendsz. ügyeskedéssel> kiválaszt, kiválogat, ill. így megszerez, megtalál vkit, vmit. Kihalászta magának a legszebb leányt. A sok lom közül kihalászott néhány használható ruhadarabot. [A lapból] három héten át sem bír egy árva újdonságot kihalászni. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) <Vhonnan, rendsz. sok holmi közül v. vminek a mélyéből> nehezen kikeres és elővesz vmit; előhalász. Végre kihalászott a fiókból egy írást. A kapus megpróbálta a labdát kihalászni, de a játékvezető már gólt ítélt. A lajbli … belső zsebéből nagy nehezen kihalász vala egy harisnyát. (Mikszáth Kálmán) Elővettem a tárcámat, és kihalásztam az ezresek közül egy húszkoronást. (Gárdonyi Géza)
kihalászás; kihalászgat; kihalászható; kihalászó; kihalászott; kihalásztat.
