kihalt melléknév -abb, (régies, választékos) kiholt
1. Olyan közönség, amelynek tagjai már nem élnek. Kihalt család, nemzetség, nép, törzs. Hah! menjetek, kacagjatok egy kihalt törzsök felett. (Vörösmarty Mihály) Aristophanes … egy kihalt világnak … egyetlen kifejezése. (Péterfy Jenő) || a. Kipusztult <állat- v. növényfaj(ta)>. Az ősvilág kihalt állatjai Valódi példányokban állnak itt, Mind jól kitömve. (Madách Imre) || b. (nyelvtudomány) Kihalt szó: olyan szó, amelyet régebben használtak, de mi már nem használunk, nem is értünk (pl. a XIII. századi Halotti Beszéd héon, isa szava).
2. (átvitt értelemben) Olyan <lakott hely>, ahol feltűnően kicsi a forgalom; néptelen, üres. Kihalt kerület, tér, utca. Az egész város kihalt. (Karinthy Frigyes) || a. (átvitt értelemben) Elhagyott volta miatt sivár, vigasztalan. Kihalt pusztaság, táj, vidék. Itt nemrég az öröm víg dala harsogott: S most minden szomorú s kiholt. (Berzsenyi Dániel)
kihaltság.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.