kiharcol
kiharcol tárgyas ige (átvitt értelemben is)
<Egyén, közösség> szívós küzdelemmel harcolva, az akadályokat elhárítva elér vmit; kiverekszik vmit. Kiharcolja az igazát, jogát. A szervezett munkások kiharcolták a béremelést a tőkésektől. A sereg kiharcolta a győzelmet.
kiharcolás; kiharcolható; kiharcoló; kiharcolt; kiharcoltat.
