kihatol
kihatol tárgyatlan ige
1. (választékos) Vmin áthatolva kijut vhonnan, vhova. Kihatol az ellenség gyűrűjéből. A deszka repedésein némi fény hatolt ki az udvarra.
2. (átvitt értelemben, ritka, régies) <Vmely állapotból, helyzetből> kiszabadul. Szótlanul hallgatja Zsuzsi néni … hazugságait, mikbe az olykor úgy belekeveri magát, hogy maga sem tud belőle kihatolni. (Jókai Mór)
kihatolás; kihatoló; kihatolt.
